Szakmaváltásom egyik legmeghatározóbb élménye, amit virágkötőként Nőnapon a pult mögött töltöttem néhány évvel ezelőtt.

Mindaddig az a nő voltam, aki a munkahelyén és családja körében fogadta férfimunkatársaitól és családtagjaitól a nőnapi virágok különböző formáját.

Majd virágbolti gyakorlatom során megélhettem március 8-át egy teljesen más szempontból is. Mondhatnám, hogy „hú de sok munka volt vele, hú, de elfáradtam” – ami igaz is, de nem ez a lényeg.

Nőnap és a férfiak

Bár aznap a virágbolt férfi vásárlóköre is feltűnt a sorokban, férfiak tömege érkezett virágért. Ki a munkahelyére is vitte, ki kisebb-nagyobb csokrokkal, szál virággal, ilyen-olyan cserepes virággal távozott, feleségnek, kislánynak, kolléganőnek, barátnőnek, anyósnak, szomszédnak, ki tudja még kinek kérték a virágokat. Volt olyan, aki épp csak apróból tudta összeszedni a virágravalót, és volt, aki munkánkat bőséges borravalóval hálálta.

Soha életemben nem láttam a Nőnap szándékát még a férfiakban ilyen nyilvánvalóan és egyértelműen mindaddig, amíg ott nem álltam a virágboltban.  Mindannyian azért jöttek, válogattak, álltak és vártak türelmesen, szánták rá az idejüket és pénzüket, hogy átadhassák nekünk, nőknek a nőnapi virágunkat. Amit aznap ott láttam, és megtapasztaltam arról, hogy milyen elszántan képesek a férfiak „megszerezni” ezt a bizonyos nekünk szánt virágot, azért, hogy a kedvünkben járjanak, és ezzel jelezzék tiszteletüket felénk, örökre szívembe zárta a férfitársadalmat.

Nőnap és a nők

Nőnap keretében a tegnap délutánomat egészen más formában töltöttem a Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtárban szervezett Egy nap érted!– programon, de élmény szinten hasonlóan jó érzésekkel töltött el ez az alkalom is.

Az év során több, olyan programot szervez a Ház, amelyben támogatásukkal lehetőséget adnak kicsiknek és nagyoknak is ingyenes kézműves foglalkozáson részt venni.

A tegnapi programra koszorúkötéssel készültem, különböző szárazvirágokat vittem, és csodával néztem a készülő alkotásokat. Az alaptechnika bemutatása után szabadon készülhettek a változatos anyagokból a koszorúk.  Látni azt, hogy milyen elmélyüléssel bontakoznak ki a formák és alakul a koszorú fiatalok és idősek kezében is, mindig óriási élmény számomra. Köszönöm a Faluház szervezőinek, hogy minden évben lehetőséget adnak a részvételre ezen a napon, mert ez nekem is nagy öröm, ahogy veletek dolgozhatok ezekben az órákban, és köszönöm, hogy sokszínűségetekkel jelen vagytok és velem alkottok!

Korábbi bejegyzéseket a Faluház eseményeiről itt olvashattok.